ÚJ BLOG

Új blogom itt(vagyis ennek a folytatása): www.pettirossimomenti.blogspot.hu  

Lilla és Zsolt május 30.

Wedding time! Avagy kössük össze a kellemeset a hasznossal: az ifjú pár egymással én pedig az új tükörreflexes fényképezőmmel romantikáztam az esküvő alatt. Kapcsolatunk még illedelmes kérdésekkel teli, de kezdjük egyre jobban megismerni egymást, Nahele-vel (ennél spontánabb neve nem is lehet egy fényképezőnek valljuk be). Szavak helyett inkább néhány képpel mesélem el az esküvőt (sajnos a menő menyasszonyi táncot nem sikerült lekapnom), a sok selejt mellett készült néhány felvállalható is.

Igen tudom, a jobb oldali kar nevetségesen nem illik a képbe,

de remélhetőleg a hangulatát sikerült elcsípnem

 

Bájos koszorúslánykák 

(igazság szerint mindkét színtípus tetszetős, ezért került fel a röpke sorozatomba)

Családi vonás..nincs több szavam

Este 11 fele a szálloda halljában kattintgattam el az időt

(picit zajos lett, sebaj)

Vasárnap 01:57..cardamom cloud

-Kéne valami új név..valami, ami az új blog szellemét összefoglalná..tömören..ugyanakkor benne van az étel maga, a gondolatiság, az ötletek, egyszóval: én-forgolódtam az ágyamban hajnali 2 óra tájt. Épp egy cigányprímás jajgatott zenekarával az utca elején, órákig tartóaltatódalnak elment.
Igen..ilyenkor lehet a legjobban alkotni, az álom és a valóság határa között lebegve. Bár ez már mindenkinek nyilvánvaló. Szóval nem is halmoznám egymásra a spontán szavakat, egyébként sem vagyok abban az állapotomban, mikor az újabb bejegyzés alapokat pötyögöm be a rendszerbe.

Két változatot hallottam..valahonnan..az éjszakában: cardamomcloud és cloudandmess.

Az utóbbit egy vastag filccel kihúztam képzeletbeli listámról és maradt a cardamomcloud. Cardamom, mert a legelegánsabb fűszer. Számomra.

És cloud, mert vurgálisan kifejezve magam örök szerelmeim. Másrészt. Gondolatfoszlányok. Rengeteg ötlet. Ugyanakkor az édesség vonal itt is megmutatkozik, a felhők egy hatalmas vattacukor tengerre hasonlíthatók. Formájuk nem állandó, szabadok.

Lényegében apró szkeccsek, fotók, receptek, stílus, DIY percek és még hosszan áradozhatnék eme tervekről, amik az új blog magját fogják alkotni.

Hello lifestyle blog!

P.s.: nem feledkeztem meg a húsvéti kincsvadászat folytatásáról sem, időhiányában és az érettségi/felvételi vizsgák terhe alatt kevésbé tudok időt szakítani bármire is. De a tervek már a fejemben rajzolódnak ki, addig is kellemes napot!

És egy vázlat, hogy miként képzelem el.

20km

Nyugtalanul tekerek. A mellettem elsuhanó kocsik hosszú csíkban követik egymást, éles hanggal tűnnek el. Arcomat a szél gyengéden cirógatja, hajamba olykor belekap. Tökéletes idilli kép lenne egy biciklitúráról, ha nem az arcomba, szemembe csapódó bogarakat és muslincákat kellene kipiszkálnom. Szinte hallom jajveszékelésüket, ahogyan pamut kardigánom apró pihéiben vergődve próbálnak kiszabadulni. Az élet ilyen, a rovarok számára. Az út mellett egy kandúr és csábos nősténye önfeledten élik fiatalságukat, nem törődve környezetükkel. Ez a természet rendje. Az állatoknak. De mi az emberé?

Az idő kezd hűvössé válni, még nem értem el az utam feléhez, nem akartam visszafordulni. Sötétben biciklizni megfeledkezve mindenről, mint a macskapáros. A lenyugvó nap az eget rózsaszínessé színezi, füstös felhők úsznak el a végtelenségbe. Ideje lenne sietnem, míg be nem sötétedik, dizájnos kis lámpám apró fényponttá válna a sötétségben. Jobban tekerek. Csepel biciklim alig bírja a tempót.

-          Finomabban kisasszony! Kérlek légy tekintettel, hogy már nem vagyok oly ifjú, mint kegyed!- sóhajtja az öreg, évtizedeket megélt kétkerekű.

Kicsit lassítok. Gyönyörködöm a tájban. Lekaszált búzamezők, tökéletlen napraforgók tengere, kévékbe szedett búzák. Romantikus lenne leheveredni a szúrós földre, hangyák szaladgálnának csupasz vállamon.

Gyorsítok. Előttem álló út kezd homályossá válni a szürkületben. Oldalt katonásan ültetett fák sejtelmesen suttognak. Kezd egyre sötétebb lenni. Az éj vicsorgó ajka lassan-lassan felfal, ahogy a sűrű fák közé érek. A hűs szellő, mely egy órával ezelőtt lágyan simogatta kipirult arcomat, most fenevadként mélyeszti fogát meztelen vállamba. Hideg, éles szemfogak.

Elértem a Bandika-fához, nem kell sok, hogy a Békéscsaba feliratú táblát lássam. Hamarosan otthon leszek, biztonságban. Szememet végigfuttatom a szaggatott felezővonalon. A konzervgyár vonalai rajzolódnak ki, kéményei pöfékelnek. A távolban árny látszódik, először élőholtnak vélem – mozgása alapján – végül egy hazaigyekvő férfi sápadt tekintetével találkozom. Egy erdei lénynek képzelem, szórakozottan játszom el a gondolattal: kecses, de kissé görnyedt hátú lény, haja göndör, fáradt gesztenyebarna. Fején egy agancs ékeskedik.  Arca megfoghatatlan nyugalmat sugároz. Kiugró arccsontján néhol moha. Hosszú karját és lábát néhány gyökér nőtte körül. Testét egy állati bőrökből összevarrt ruha fedi, szíját bogyókból és a mező virágból készítette.  Hátán mohából készült köpönyeg, alatta szemfogakkal díszített fa íj és tegez. Felém lép, kezét nyújtja, menjek vele. Hangja kellemes, mélyen búgó. Önkéntelenül is beleegyezek, talán akkor visz el valahova, mikor éjfélt üt az óra. Vele maradnék. S talán örökre. Nahele-nek nevezném el.

Felnézve egy Media Marktos plakátot látok, kihagyhatatlan ajánlattal üdvözöl. A kocsmák előtt sziesztázó munkások vágyakozva néznek utánam, némelyik köszön. Később egy család gyermekei játszadoznak az utcám, a legidősebb lány mellett gyorsan elhaladok. Hátrapillantva észreveszem, hogy még mindig felém tekint. Szúrós tekintetét érzem, átlát a gerincvelőmön, míg végül elér a vesémbe.

Forgalmat irányító lámpák sárgán villognak, tudatosan is áthajtok a főút másik oldalára. Penny Market, Kner Nyomda és a felújított belváros kocsiktól mentesítve. Biciklim zörögve száguld át a macskakövön. A fáradt közönség rémülve ébred fel álmából, undorodva néznek felém. Már este 9 körül lehet.

xo, Adri,

Találtam valamit! Nem, nem tojást a fűben I. rész

Annál sokkal izgalmasabb: a húsvéti vasárnapi miséről hazamenvén találtam rá a családommal egy elhagyatott házra. Éppen lomolt néhány idős bácsi. Édesapám volt munkatársa az egyikük, a mi helyzet veled öregem kérdések kereszttüzében gyors beosontam a házba. Mindenhol szépiás szépségben heverő hírlapok, pet palackok, korom, por és néhány félénk egér, akik remegő tekintetettel figyelték ügyetlenkedő lépéseimet a kacatok között. A tornacipőm alatt ropogtak a színes ablaküvegek, néhol puha, néhol éles nyomást éreztem talpamnál. Nem szabadott volna, de, aki mer az nyer. Ohh de még mennyit. Egy más világ, egy, a múlt századból visszamaradt tárgyakkal és bútorokkal természetesen a műanyag és a tömeg gyártott kínai cikkek ugyanúgy beférkőztek az érintetlen, volt tulajdonos életébe. Bármelyik pillanatban rám szakadhatott volna a vályogház mennyezete, de kit izgat.
És egyébként is. Egy kihalt házban mókásabb mászkálni és kesztyűben rámolni, mint a füvet pásztázni a csillogó tojások után.
Persze megfelelő munkaruházattal (mackópulcsi, ragasztóval leöntött melegítő, egyszóval eljött az idejük gondosan félretett "majd hasznukat veszem egykor" ruhák fénykora), Ikeás kék szatyorral és kompakt fényképezőmmel felszerelkezve édesanyámmal és öcsémmel belevetettük magunkat a lomtalanítás poros zugaiba. Egy jó adag fűrészpor és évtizedes szag letüdözése után fejvesztve rohantam ki a friss levegőre. Komolyan. Régi puffok hajigálása és beragadt fiókok szétfeszegetése után vintage kincsek bukkantak elő: egy zsolnay porcelántál, rokokó lábszáracska sörbontófunkcióval megspékelve és még sorolhatnám. Egyszerre volt horrorisztikus és bámulatos. Vagyis. Engem lenyűgözött.
Bár, ami maradandó sokkot hagyott meg bennem, mikor az egyik munkás pókerarccal mutat felém egy partfist, melyen egy sündisznó összegömbölyödött teteme foszladozott. Fincsi. Egyszer ezt is látni kell.

A házat egy amolyan városi legenda lengi körbe: még tíz évvel ezelőtt egy 92 éves úr borozgatva töltötte el vasárnap estéjét. A bohém hangulatnak hódolva egy gyertyát gyújtott. Az utolsót. A lelkéért talán. A lágyan fodrozódó függöny kacagva köszöntötte a lángot. Nem kellett volna. Az aprócska tűz is üdvözölte, nászuk az öregúr életét követelte. A szén monoxid mérő riadtan visított, a bácsinak nem volt ereje felkelni, csak bent ült karosszékében bort kortyolgatva és várni minek következnie kellett. A terjengő füst körbeburkolta, mintha védeni akarná valamitől. Utolsó lélegzet, utolsó pislogás és utolsó csók az élettől. Egy új alak jelent meg a nappalijában, a füst is menekülni akart, az indákkal díszített fal a koromtól sötétlett. A megfáradt test, mely egykor az unalmas estéken pihent a fotelben, örökre beleégett a bőr garnitúrájába. A test maradt, a lélek már valahol másutt lehet. Valamilyen jobb helyen.
Nyugodjék békében az öregúr.

A következő részben a megmentett kincsekről(amint megtisztogattam) lesz néhány sor és rengeteg fénykép! És persze szó is lesz arról, milyen szerepet fognak betölteni a gasztrohobbimban, bár nem nehéz kitalálni.
Egyébként Kellemes Húsvéti ünnepeket!

Talán igaz, talán nem, de az öregúr fiatalkori portréja
Ács Lajos

Kétségtelenül az első szobarész, ami szerelem volt első látásra 

Szelfit készíteni nem bűn..bár egy elhagyatott házban mégis...
nem hagyhattam ki, fogjuk rá

A garázsból...

        

...és néhány üvegcse a spájzból

                                   

Kell egy indokolatlan fénykép..
egyébként a romok között könyörgött az 5 perc hírnevéért
Nem volt szívem ott hagyni

Többgenerációs pókcsalád...valahol

A pillanat, mikor belépsz a fürdőszobába
és arra vársz, hogy egy görnyedt lény a wc kagylóba kapaszkodva kússzon elő
Hungarian horror story, Békéscsaba verzióban
vagy Hitchcock Psychoja..részben

Kissé viseltes konyha..és tényleg ekkora sötétség uralkodott a lakásban

Egyik kedvencem: egy közel 60éves angol-magyar szótár füzetke

Szovjet (ha jól sejtem) hagyaték 1957ből

A mikró, amely még mindig tökéletesen ketyegett

Amerikai almás pite

Egyszerű, gyors és semmiféle ügyességet nem igényel. Meg forrón mézzel lecsurgatva maga az álom.  Egy kis tejet kortyolgatva bebújva a bolyhos takaró alá. Egy kedvenc, rongyosra olvasott regénnyel. Kell ennél több?
Eltér a hagyományos, talán nevezhetjük magyar almás pitétől, melyet nagymamáink gyúrtak be azokon a vasárnap délelőttökön. Ízre persze alma, de a tésztája lágyabb és markánsabb, nálam ez a tuti befutó piték terén!

Amerikai almás pite (25cm pite formához)

Tésztához:

*600gr liszt

*1 tk. só

*2 ek. kristály cukor

*220gr vaj, mikróban megolvasztva +a forma kikenéséhez

*kb. 10ek. nagyon hideg víz

*1,5 tk. kókuszecet vagy almaborecet (a kókuszecettől a tészta lágyabb és omlósabb)

1, A lisztet, a sót és a cukrot egy nagyobb tálban keverd össze. Öntsd hozzá az olvasztott vajat, laza mozdulatokkal morzsold össze a szárazat a folyékonnyal. Ha mindez kész adj hozzá kókuszecetet, végül a jeges vízzel gyúrd addig, míg a massza nyújtható állapotba kerül és nem ragad vagy morzsolódik szét. Vajazz ki egy 25cm átmérőjű pite formát. Vágd ketté a tésztát, a nagyobbik részt kör alakúra nyújtsd ki és óvatosan helyezd bele a formába úgy, hogy oldalt fel tudd igazítgatni a pereméhez.
2,A töltelék betétele után enyhén lisztezett felületen nyújtsd ki a maradék tésztát és borítsd rá. Az oldalát célszerű egy villával összetapasztgatni majd tetszőleges formában beszurkálni a tetejét. A sütőbe helyezés előtt fedd le alufóliával (a gyors megégést akadályozza meg)
3, Melegítsd elő a sütőt 220°Cra, told be a pitét 15pre. Ezután csökkentsd a hőfokot 200°C, ekkor már fóliamentesen hagyva a pite tetejét. Kb. 50pig süsd vagy amíg a teteje aranybarnára sül.

Töltelékhez:

*700gr alma

*160gr kristálycukor

*2 ek. olvasztott vaj

*csipet só

*50gr liszt

*2 tk. őrölt fahéj

*1 tk. őrölt szerecsendió

1, Az almákat vékony szeletekre vágd fel, egy nagyobb tálba dobáld össze a hozzávalókkal és kész is.

Áfonyás, fűszeres guba

Első főzőcskézős élményemhez kapcsolható ez a recept, még 2013. egyik augusztusi napján készítettem el csak úgy, szórakozásból. Mondanom sem kell, imádtam ezt a könnyű kis fogást összedobni! ( A képeken is látszik, hogy kissé amatőrebbek, de mentségemre szóljon, mindenki így kezdi)

Különleges étel, melyet az áfonya és napraforgómag varázsol igazán finommá. Szeretek kipróbálni új ételek és ízeket, vagy csak aminek spontán jó a neve. Ez pontosan ilyen. Nem a megszokott fűszerek és nem a megszokott kombinációk. Könnyen elkészíthető, csupán a sütési idő kicsit hosszú, de abszolút megéri!

A hozzávalók:

. 1 ½ száraz bagett(kb.350gr),

. 140gr vaj + a forma kikenéséhez

. 2 kicsi v. 1 nagyobbacska vöröshagyma,

. 2 közepes alma,

. 150ml zöldségleves,

. 2 tojás,
. 100gr aszalt vörösáfonya
, 100gr napraforgómag

. 2 tk fokhagyma por,

. ½ tk paprikapor,

. ½ tk római kömény,

. ½ tk őrölt gyömbér,

. ¼ tk szerecsendió,

. só+bors ízlés szerint,

1, Enyhén kivajazzuk az edényt.

2, Lassú tűzön megolvasztjuk a vajat. Ha elolvadt a kis tálba önts bele, add hozzá a fűszereket. Ezután dobáld bele az apróra vágott hagymát és almát, úgy keverd, hogy mindegyik darab szószos legyen.

3, Öntsd bele az edénybe és add hozzá a száraz kenyérdarabokat (készítés előtt egy nappal kockázd fel a bagettet és egy éjszakára hagyd a konyhában, hogy kellőképp száraz legyen) és a felvert tojásokat. Ismét kavard össze, hogy most már a kenyérdarabkák is bevonva legyenek. Önts bele egy kevés zöldséglevest, nem szükséges az egészet, csak amennyit szükségesnek látsz. Szórd meg aszalt áfonyával és napraforgómaggal.

4, A sütőbe helyezés előtt fedd le az edényt alufóliával. Tedd be a sütőbe 210°Cra 30pre. A 30p elteltével vedd le a fóliákat és helyezd vissza további 30-35p csökkentve a hőfokot 190°Cra.

xo, Adri,

recept innen: www.abeautifulmess.com, recipes